Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Alapítványunk arca: Horváth Lili

2015.11.06

Lazíts az egészségért!

Szerző: Karácsony Ágnes

A budapesti Uzsoki Kórházban működő Az Emlőrák Gyógyításáért Alapítvány már több mint húsz éve kampányol azért, hogy a nők rendszeresen járjanak el szűrésekre, illetve különféle programok révén segíti a már melldaganatos nőket. Most pedig felkérték Horváth Lilit: legyen az alapítvány új kampányarca. Örömmel mondott igent a Jászai-díjas színművész, aki három gyerek – két fiú, egy kislány – édesanyja. Azt mondja, minden nap szüksége van szellemi és fizikai lazításra, hogy egyensúlyban tartsa egészségét.

151021_177szignos.jpg

Fotó: Gordon Eszter

– Az önkéntesség olyan különleges kapcsolatforma, amely igazi változásokat indíthat el az emberekben, ami aztán az egész társadalomra kihathat. Ön is így látja?

– Szerintem ha valamit teszünk másokért, arra sosem úgy gondolunk: időt áldozunk rá. Akkor természetesnek tartjuk a segítést, belső indíttatásból vállalunk valamit a közös jó érdekében. Az önkéntesség komoly társadalmi szerepvállalás, amelyhez valószínűleg emberi érettség is szükséges. Én hamarosan negyven leszek, három gyerekem van, nyilván másként gondolkozom, mint húsz évesen. Vannak tapasztalataim, megosztható történeteim, látom, milyen az élet. Meg kell érni a társadalmi feladatokhoz, azok ugyanis összetettebb felelősséget is jelentenek. Én elköteleztem magam Az Emlőrák Gyógyításáért Alapítvány céljai mellett. Remélem, adhatok, továbbíthatok értékeket ily módon is, nem csak a művészet révén a színpadon.

– Van megosztható története akár a mellrákkal kapcsolatban is?

– Ma már mind többeknek van közeli története – családi, baráti, ismerősi körökből – a mellrák kapcsán. Saját családom sajnos átélt szomorú végű történetet is. De a tágabb baráti társaságunkban van sikertörténet a gyógyulásról: átélője betartotta az orvosi terápiát, erős maradt a küzdelemben, pontosabban nem is tekintette harcnak a helyzetet, „beleállt” a kezelésekbe, közben pedig próbálta jól érezni magát. Változtatott addigi életmódján. Átkapcsolt fejben.

– Az Emlőrák Gyógyításáért Alapítvány egyedülálló füzetet jelentetett meg páciensek történeteiből. Ezek elemzéséből az is kiderül: a páciensek az önismeretüket is természetesen alakították azzal, hogy jelentést, értelmet, megértést kerestek saját történetük révén.

– De olykor már az is elegendő ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat, ha az életmódbeli prioritásainkat felcseréljük. Meg kell találni azokat a módokat, hogyan támogassuk magunkat – nőként, társként, feleségként, anyaként – a belső egyensúly eléréséhez, megtartásához. Meg kell próbálni úgy gondolkodni nap mint nap: mit teszek meg azért, hogy csökkentsem a betegségek kialakulásának kockázatát. Én erre törekszem.

– Hogyan?

– Próbálok nem stresszelni, és pozitív életszemlélettel viszonyulni a dolgokhoz. Ha valami rossz történik, nem engedem el magam, nem legyintek, hogy „engem már megint sújt az élet”, inkább igyekszem újratöltődni. Sokat mozgok. Ez nálam lehet akár séta az erdőben is a gyerekekkel. Vágyunk a levegőre. És persze terelgetem a családomat a helyes táplálkozás felé is. Sok zöldséget, gyümölcsöt eszünk, figyelünk a megfelelő mennyiségű folyadékbevitelre. Kerülöm a tartósítószeres élelmiszereket.

– Mindehhez tudatosság kell, nem?

– Nem görcsösen, hanem természetesen kell ezt a gondolkodást az életvitelünk egyik rendezőelvévé tenni. Én esküszöm az alvásra is. Jó alvó vagyok. Nyilván a szakmámból is következik, és édesanyámtól, Tordai Teritől is „örököltem” a szokást: mivel mi este dolgozunk, akkor játsszunk, ezért ebéd után, délután – ha éppen nem próbálok – mindig szükségem van egy kis pihenésre. Már tíz perc relaxálás is felpezsdít. Ugyanígy tíz perc séta is. Vagy nyitott ablaknál pár jógagyakorlat. Nem megy szellemi és testi kikapcsolás nélkül. Ha úgy tetszik: lazítok a mentális és fizikai egészségért. És azt is vallom: az élethez kell egy jó adag humor is. Másfelől: rendkívül komolyan veszem az egészségügyi szűréseket. Sőt, ha valamilyen furcsát érzékelek magamon, nem halogatom, hogy orvoshoz forduljak, és nem is az internetes információk alapján próbálom diagnosztizálni magam.

– A 2015-ös Ünnepi Könyvhétre jelentette meg a Móra Kiadó Tóth Krisztina új kötetét. Címe: Anyát megoperálták. A Babérkoszorú-díjas költő, író szokatlan mesét írt, egy mellrákos anyuka történetét. A kiadó Az Emlőrák Gyógyításáért Alapítványt kérte föl, hogy legyen ajánlója a könyvnek. Ön is részt vett a premieren: felolvasott részeket a kötetből.

– Amikor felkértek rá, az volt az első reakcióm: te jó ég, gyerekkönyv erről a témáról? Aztán elolvastam. Tóth Krisztina nem szomorú mesét írt, s nem csak az érintetteknek szólót. Mindenkinek tartogat üzenetet ez a könyv. Nagyobbik fiam szokta kérni, vegyük elő, olvassunk belőle. Fontosnak tartom: a mellrák nem csupán a nőkre tartozik. A férfitársakra is. A családra. Nem lehet tabu a betegség, hiszen lényeges ilyenkor a család figyelme. Beszélni kell róla. Ha titkoljuk a bajt a családunk előtt, azzal inkább a szorongásukat erősítjük, és közben a magunk félelmeit is. Közösen kell feldolgozni az ilyen traumákat, hogy egymást erősítse aztán a család.

 

 
 

 


Profilkép


Elérhetőség

Az Emlőrák Gyógyításáért Alapítvány

1145 Budapest, Uzsoki utca 29.

06 20 627 4366

info@emlorakalapitvany.hu